Ánizs - leírása, termesztése és felhasználása

A Földközi-tenger keleti partvidékén honos.

Jellemzői:
40-60 cm magasra növő egyéves, lágyszárú növény.
Finom, könnyed levelei vannak. A szár alsó részén levők kerekdedek, a középső és felső részen levők finoman szeldeltek.
Virágzata fehér összetett ernyő.

Környezeti igényei:
Fényigényes, a tápdús, könnyen melegedő talajokat szereti. Kedveli a meleget is – 22-25 °C hőmérsékletnél érzi magát a legjobban.
Hosszú tenyészidejű; legalább 4 hónap kell ahhoz, hogy a magvai is beérjenek.

Szaporítása:
Magvetéssel szaporítjuk. Vethetjük március végén állandó helyre. Edénybe vetve, fólia alatt kiültetésre alkalmas palántát is nevelhetünk. Ebben az esetben viszont nagyon gondosnak kell lennünk, mert a palánták csak nagyon fiatal korban ültethetők át. Melegigényessége ellenére a csírázáshoz nem igényel magas hőmérsékletet – már 5-6°C hőmérsékleten kicsírázik.
Cserepes növényként is tarthatjuk.

Hatása:
Fűszerként már szinte ősidők óta használják. Termése illóolajban gazdag. A belőle készült tea görcsoldó, köhögéscsillapító, fertőtlenítő, közérzetjavító hatású, gyerekeknél szélhajtóként is használatos. Alkalmas más teák ízesítésére is.

Felhasználása:
Friss vagy mélyhűtött leveleit teának, saláták, túrók, sajtok ízesítésére használhatjuk.
Magját (legjobb összezúzva) szintén használhatjuk tea készítésére, de ízesíthetünk vele süteményeket, kenyeret, leveseket, párolt húsokat.

Szedés:
Friss leveleit folyamatosan szedhetjük. Nagyobb mennyiség tartósításához nyár végén „szüreteljük”.
A magvakat teljes érésben szedjük. Az érés nem egyszerre történik, ezért a szedés is elhúzódik. Szedéskor a terméses szárat a talaj felett levágjuk, kis csomókba kötve és papírzacskóba téve meleg, száraz helyen függesztve szárítjuk. A kinyert magvakat légmentesen, zárt edényben tároljuk.