Articsóka - leírása, termesztése és felhasználása

A Földközi-tenger mellékén honos. Megjelenésében hasonlít a nálunk közismert bogáncshoz.; mindkét növény a fészkesvirágzatúak családjába tartozik.

Jellemzői:
Magas termetű, dekoratív megjelenésű növény. Elsősorban zöldségnövényként ismert, de virágágyban is nagyon mutatós. A gyógy- és fűszernövények között azért kap helyet, mert különleges csemegeként fogyasztható, nagyon egészséges, igen magas az A vitamin tartalma.
Termesztése nálunk nem elterjedt.
Levelei szárnyasan osztottak, hamvas szürkés színűek. A virágzata nagy, legalább 5 cm átmérőjű, a fészekpikkelyei húsosak
Természetét tekintve évelő növény, de egynyáriként is termeszthető.
Évelő növényként télen a fagyok ellen takarást igényel.

Szaporítása:
A magjait cserépbe vetjük, szemenként, február végén vagy március végén. A korábbi vetés növényházban, a későbbi fólia alatt történő csíráztatást jelent. Kelés után a kis növényeknek biztosítsunk napfényes helyet. A szabadba történő kiültetésre csak a májusi fagyok elmúltával kerülhet sor. Termetéhez mérten nagy a tenyészterületi igénye is; 1 X 1méteres távolságra ültessük. Tövét a kiszáradás ellen talajtakarással védjük (A talajt a tő körül vastagon komposzttal- vagy érett istállótrágyával takarjuk). Száraz időszakban öntözést is igényel.
Tőosztással is szaporítható.

Felhasználása:
A virágkezdeményeket fogyasztják. Megfőzik vagy megpárolják, és mártással (például kaporral ízesített majonéz vagy vajjal készült besamel) fogyasztják.

Szedése:
A kifejlett virágokat zsenge állapotban szedjük. A virágfejeket késsel levágjuk, a virágszárakat a talajfelszín felett kb. 30 cm-es magasságban visszavágjuk. Visszavágjuk.