Mert hát a bazsalikomot is csak azért neveljük, hogy megegyük végül. Erre főleg a levele alkalmatos, legjobban akkor, amikor a hajtás végén a virágnak még híre-hamva sincs. De hát a növény is csak élőlény, sokasodni akar, hát virágot növeszt. A virágos hajtás levelei pedig már keményebbek, nem olyan finomak, mint a zsenge korúak. Miután a bazsalikom hajtása virágzatát a hajtásnövekedés befejeződése után hozza (azaz a hajtás virágban végződik), akkor járunk el helyesen, ha nem csak a leveleket csipkedjük le a hajtásról, hanem a leveleket hajtásrésszel együtt szedjük. Így aztán a hajtás már virágban nem végződhet. A tő kénytelen újabb hajtásokat fejleszteni, melyek szintén virágban végződnének - ha ezek hajtásait megint csak nem csípnénk vissza.


Egyszerűbben szólva; a leveleket hajtásrésszel együtt mindig a hajtások felső részéről, és ne alulról szedjük. A tő így elbokrosodik, mindig találhatók rajta zsenge hajtások.


Az persze előfordulhat , hogy bazsalikomfogyasztásunk nincs szinkronban a tő fejlődésével és a virágok megjelenését nem tudjuk megakadályozni. Ilyenkor kell elgondolkodni a zöld bazsalikom levelek tárolási lehetőségein - amivel egy későbbi heti tippben még foglalkozni fogunk.


Azért a virágzó bazsalikomtól sem kell megijednünk: a bazsalikom virága a metélőhagyma virágával abban megegyezik hogy (ezt viszonylag kevesen tudják) mindkettő ehető.


Végül pedig, ha már leszedtük a levelet, legyen annak célja is; hallottunk egy receptet, kipróbáltuk, nekünk ízlett. Hátha másnak is megtetszik. Tehát:

Friss, félzsíros tehéntúrót (nem a pépes, hanem a szemcsés, "öreg" fajtából) keverjük el olívaolajjal, sózzuk ízlés szerint, adjunk hozzá (nem esvén a spórolás bűnébe) darabokra szaggatott, vagy apróra szeldelt bazsalikom leveleket, esetleg (ha szeretjük) félbevágott fekete olíva bogyót. Ha össze érett, igen jó helye lesz frissen pirított kenyéren.