Édeskömény - Foeniculum vulgare
Dél-Európában és a Földközi-tenger mellékén honos. Közép- és Dél-Európában (hazánkban is) termesztett növény. Több alfaja és változata van. Hazánkban a termesztésben kétféle édeskömény található:
- Foeniculum vulgare subspecies capillaceum - az alsó megvastagodott szárrészét fogyasztják zöldségnövényként;
- Foeniculum vulgare subspecies capillaceum var. duce - fűszer édeskömény.
Jellemzői:
130-200 cm magasra növő évelő növény. Mélyen gyökerező, szára hengeres, hamvas. Szórt állású levelei finoman szeldeltek, kékeszölden hamvasak. Virágai aprók, sárgák.
Termése, levele - maga az egész növény mutatós, szép dísze is a fűszerkertnek.
Környezeti igényei:
Meleg, napos helyet, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, meszes talajt szeret. Szélvédett helyre való, mert törékeny és nagyobb szélben könnyen eldől.
Hidegebb télen, különösen akkor, ha hótakaró sincs, könnyen kifagyhat.
Virágzáskor, terméséréskor hőigényesebb.
Szaporítása:
Korán tavasszal (március elején, közepén), esetleg ősszel, magvetéssel. Magjait 2-3 cm mélyre vessük.
Hatása:
Szélhajtó, étvágyjavító, görcsoldó, epehajtó.
Szedése:
Ideje a felhasználástól függ.
Felhasználhatjuk a friss leveleit mártások, saláták, halak fűszerezésére. Főtt ételhez a főzés végén adjuk.
Szárított levelei arcápolásra szolgáló pipereolajok készítéséhez használhatók.
Terméséből készült teáját - görcsoldásra, szélhajtásra - a csecsemők is ihatják. Termése ezen kívül felhasználható édességek, pástétomok, burgonyás ételek ízesítéséhez is.
Amennyiben a termését akarjuk hasznosítani, akkor vágjuk le a növényt, amikor a magvak barnulni kezdenek.
A levágott növényt zacskóba tesszük, hogy a magvak abba hulljanak, és függesztve szárítjuk.